Előkészületek

A. Konkrétumok

A nagy döntés meghozatala után sok kis döntést kell majd meghoznod. Például: hova? kivel? mikor? hogyan? miből? Furcsának tűnhet, ezek a kérdések csak most kerülnek elő, de ne feledd, eddig annyi a konkrétum, hogy mész. Szóval akkor sorban:

1. Hova? Ez alapvetően evidens, hiszen olyan országba fogsz menni, amely ország nyelvét beszéled, de fontos, hogy egy kicsit elgondolkozz azon, hogy melyik városban szeretnél majd élni. Személy szerint anno úgy voltam a kérdéssel, hogy mivel az angolt beszélem, ezért Anglia, és ha már Anglia, akkor egyértelműen London, mert ott van a legtöbb munkalehetőség és különben is én a nagyvárosokat szeretem. Igen ám, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy ahol munkából több van, ott pályázóból is. És London, valamint környéke annyira aránytalanul drága a többi városhoz képest, hogy személy szerint nem tartom jó ötletnek ott kezdeni. Ez valószínűleg így van a többi országgal is: nem biztos, hogy jó ötlet a legnagyobb, legnépszerűbb várossal kezdeni, mert egész egyszerűen sokkal nehezebb lesz az indulás.

2. Kivel? Egyedül vagy társasággal? Mész-e akkor is, ha más visszamondja? Ha valaki más is megy Veled, akkor együtt fogtok-e lakni, vagy külön? Tudtok-e egyáltalán együtt élni?

3. Mikor? Hagyjál elég időt a felkészülésre, a tőkegyűjtésre. Gondold végig, hogy ott az adott ország adott városában, mikor van a legmegfelelőbb idő a munkakeresésre.

4. Hogyan? Készíts pontos akciótervet! Annyira sok mindennel kell majd foglalkoznod, hogy ha nincs erre egy pontos terved, könnyen elveszhetsz. Például: legyen érvényes az összes iratod (csak az útlevél több, mint egy hónap, mire elkészül, ne utazás előtt egy héttel szembesülj vele, hogy lejárt, vagy lejár, mielőtt először hazalátogatnál), tervezd meg, hogyan jutsz a legolcsóbban, legegyszerűbben a célországba, azon belül is a kiválasztott városba, a reptérről pontosan hova tovább (motel, ismerős)… stb.

5. Miből? Készíts pontos költségvetést. Jó előre számold ki, hogy mennyi pénzre van szükséged az induláshoz, azt hogyan, mikorra és miből fogod előteremteni. Ezzel kapcsolatos két jótanács: 1. mindig felfele kerekíts a kezdőtőke számításakor. 2. a pénzt (és amúgy bármilyen értéket) ne tedd be a feladott poggyászba, mert bizony könnyen lába kélhet…

B. Albérletkeresés

Bizony, az albi keresést már otthon el kell kezdeni, mert az első albérletet megtalálni elég nehéz, elvégre még nem laktál az országban, ergo nincs referenciád (ezt Angliában pl. nagyon komolyan veszik mind munka, mind albérlet ügyben), nincs munkád, tehát semmi garanciát nem tudsz nyújtani, hogy te rendes, fizetőképes bérlő leszel. Tanácsom, hogy ne ott kint kezdj el albérletet keresni és ennek kapcsán telefonálgatni, mert túl sok időt fogsz így motelben, vagy ismerősnél tölteni. Hogy hol, milyen weboldalakon keress albérletet, azt a ’Hasznos tudnivalók’ menüpontban megtalálod. Ami a lényeg, hogy a keresést kezd el néhány héttel a kiutazás előtt. És ne csak linkeket gyűjts ki, hanem telefonálj is. Mire kimész, addigra legyen néhány megtekintési időponttal ellátott cím a zsebedben. Erre is szánj bőven időt, mert elég sokan fogják mondani, hogy így referencia és munka nélkül nem adja ki a lakását, vagy jobb esetben kiadja, csak a szokásos 1 helyett 3 havi depositot kér biztosítéknak. Bizony, kint (hangsúlyozom, Angliáról beszélek, nem biztos, hogy ez máshol is így van) nem a főbérlők kapkodnak a bérlők után, hanem ez fordítva működik. Elég valószínű, hogy nem fogtok tudni rögtön saját lakást bérelni, hanem először úgynevezett share house-okba tudtok majd menni, ami annyit jelenet, hogy egy 4-5 szobás lakásból kiadnak Nektek 1-2 szobát és a többit meg idegenek lakják.

Albival kapcsolatban van még egy fontos info, amit tudnod kell. Angliában is kétféleképpen juthatsz albérlethez: magánszemélyen, vagy ügynökségen keresztül (a hirdetésekben a seller type sorban látni, hogy private, vagy trade). Ami a szomorú különbség, hogy ha ügynök is képbe kerül, akkor annak az árát nem csak a főbérlő fizeti, hanem bizony a bérlő is. Méghozzá nem is keveset, bérlőnként 100- 150 font az agency fee. Ami a még rosszabb hír, hogy az ingatlanügynök Angliában is ingatlanügynök azzal a különbséggel, hogy sokkal jobban ráér az idődből, a mobil számát nem adja meg, tehát csak munkaidőben érhető el az irodából, ha bent van egyáltalán és eddigi tapasztalataim szerint ugyan olyan inkompetens barmok, mint az otthoniak nagy része. A szomorú az az, hogy itt még fizetsz is a semmiért.

C. Önéletrajz írás

Már otthon írd meg az angol önéletrajzodat (vagy akár többet is), ne itt menjen vele az idő. Az angol önéletrajz természetesen egy kicsit más, mint a magyar. Először is a személyes adatokat követően van egy objective rész, ahol 2-3 mondatban írsz magadról, hogy ki vagy, mi vagy, mit csinálsz és miért vagy te nélkülözhetetlen bárki számára. Bármi, ami megfog egy managert. Természetesen próbáld meg kerülni a szokásos „I am a hard working person” szintű baromságokat, mert nem ez fogja őket érdekelni. Ez az objective kicsit olyasmi, mint egy motivációs levél, csak nagyon lerövidítve. Még itt, ugyan ebben a szekcióban a 2-3 mondat után érdemes feltüntetni a következő mondatot: „EEA membership and full eligible to work int he UK” ezt szeretni fogják. Ezt követően jön a magyarhoz hasonlóan az employment history és az education, végül az other experiences and skills, ahova írhatod a számítógépes ismereteidet, a jogsid, ha van és minden egyebet.

D. Lelki felkészülés

Azt már a legtöbben tudják, hogy kint sincs kolbászból a kerítés és kint is válság van, és igenis kőkeményen kell dolgozni, de még mindig sokak élnek abban a tévhitben, hogy „kint minden jobb”. Nem igaz! Ne áltasd magad ezzel, mert hatalmasat fogsz csalódni. Emellett készülj fel arra, hogy ha bár elsőre nagyon jó bulinak tűnhet az új országba való kiköltözés, azért ezzel más is együtt jár. Pl.: 1. Soha senki nem beszél többé az anyanyelveden, ami hiszed vagy sem, időnként nagyon fárasztó. 2. Semmiről nem tudod, hogy hol van. Van, aki izgalmasnak tart egy új környezetet felfedezni, engem személy szerint nagyon zavart, hogy amikor szükségünk volt az elején olyanokra, hogy pl. edények (mert nem volt elég az első albinkban), vagy ruhák, vagy lényegében bármi, akkor fogalmam sem volt, hogy merre induljak, hol kapom meg ezeket jó minőségben, jó áron 3. Alapból az, hogy nagyon sok mindent egyszerűen magad mögött hagysz, és lényegében új életet kezdesz valahol máshol az váratlan módon elég depresszióssá tudja tenni az embert. Természetesen nem mindenkit, de mindenképp jó, ha lelkiekben erre is felkészülsz. Valamint nem árt, ha felkészülsz azokra, amikben a célország kifejezetten rosszabb, mint Magyarország. Angliában ilyen például: 1. Időjárás. Triviális. Mindenki tudja, hogy állandóan esik, csak valahogy abba már senki nem gondol bele, hogy ez mit is eredményez. Sajnos (vagy inkább szerencsére) egy magyar ember elképzelni sem tudja, hogy milyen minden áldott reggel arra kelni, hogy borús, esős, szürke, hideg, szar idő van. Persze, néha otthon is van ilyen idő, de az nem ugyan az, mint, amikor ez megállás nélkül tart. Tudom, most azt gondolod, hogy, majd veszel egy esernyőt, oszt jó napot, de hidd el, nem véletlenül fecsérlek ennyi szót az időjárásra. Készülj rá, hogy kikészít. 2. Emberek. Alapvetően, ha valaki megkérdezi tőlem, hogy milyenek kint az emberek, akkor mindig áradozom, mert alapvetően tényleg ez inkább egy pozitívuma az országnak, mert (figyelem, általánosítás következik!) mindenki kedves, mosolygós, segítőkész, rendkívül udvarias, jó szándékú, nyugodt, türelmes… stb. De! Ugyanakkor az angol ember (és még mindig általánosítok) iszonyatosan lusta is. Lusta rendesen elvégezni a munkáját, lusta gondolkodni, és mindenki rendkívül mód ráér. Főleg, ha a te idődről van szó. 3. Térerő. Nem is gondolná az ember, hogy technikai dolgokban is rosszabb lehet nálunk Anglia, de sajnos nem kedvtelésből járnak ki az emberek az utcára telefonálni. Nagyon rossz a lefedettség és sok helyen egyszerűen nincs tér erő. Ezen főképp persze akkor stresszel az ember, amikor várja, hogy hívják munkaügyben, de nyugi, szerencsére az angolok is tisztában vannak ezzel a problémával, szóval hagynak üzenetet. 4. Internet. Ez volt az, amin aztán végképp kiakadtam. Magyarországról úgy mentem el, hogy legutoljára 120 megás netem volt. Angliában a 20-30 megára már nagyon verik a mellüket. Ki hitte volna… 5. Angol megoldások. Ezt most inkább nem fejtem ki, hogy pontosan mit is jelent, legyen elég annyi, hogy ha valami nagyon logikátlan, idióta, túlbonyolított dologgal találkozunk, akkor egyszerűen csak annyit mondunk rá: angol… Készülj fel rá, hogy a kreativitást hírből sem ismerik. Természetesen megint általánosítottam. 6. Bürokrácia. Időnként olyan szinten bonyolítják túl az ügyintézést, hogy az már fáj. Sajnos az angolok túl nagy százaléka él ilyen jellegű munkából ahhoz, hogy egyszerűsítsenek rajta. Itt azért annyi könnyebbség van, hogy akik a hivatalokba ülnek, meg akik ügyfélszolgálaton dolgoznak, azok sokkal nagyobb arányban vannak ott azért, mert tényleg segíteni akarnak. Nem valószínű, hogy egy goromba, megkeseredett, savanyú pofájú nénike vár az asztalnál, aki úgy érzi, hogy ő tesz marha nagy szívességet az által, hogy elvégzi a munkáját.

Még egyszer hangsúlyozom, ezeket a dolgokat nem azért írtam le, hogy bárkinek elvegyem a kedvét, csak azért, mert jobban jársz, ha ezekre felkészülsz. És most, hogy már felkészültél, jöhet az utazás.