Munkakeresés

Nos, megérkeztünk a legkényesebb témakörhöz, a munkakereséshez. Mielőtt kijöttünk, többen is riogattak minket, hogy „Anglia megtelt”, „ott már nincs munka”, „ismerős ismerőse több, mint fél éve nem talál kint munkát”… stb. Ez így ilyen formában természetesen nem igaz. Tény, hogy ma sokkal nehezebb munkát találni, mint mondjuk 2-3 évvel ezelőtt, de annyit elárulok, hogy akik kimentünk 2012 tavaszán, 4-8 héten belül mindannyian találtunk munkát. Mielőtt belemennék a munkakeresés folyamatába, egy nagyon fontos tanácsom van még: a magyar munkaközvetítő cégeket felejtsd el. Rengeteg van belőlük és a csillagokat is beígérik, hogy majd ők megszerveznek mindent és mire kimész, már kezdhetsz is dolgozni, de ez nem igaz. Befizeted a regisztrációs díjat, jelentkezel a munkára, amit állítólag természetesen meg is kapsz, kimész és onnantól számukra nem is létezel. Az ígéretükkel ellentétben nem várnak kint a reptéren, nem intéznek szállást és a munka is kamu. Ha bárkinek van valamilyen más tapasztalata a magyar közvetítő cégekkel (természetesen csak azokról van szó, akik külföldi munkákkal foglalkoznak), akkor jelezze bátran, mert személy szerint én eddig csak és kizárólag rosszat hallottam róluk. No, de akkor munkakeresés:

Ha munkakeresésről van szó, akkor fontos, hogy megkülönböztessünk két csoportot: 1. akinek van valamilyen szakmája és beszéli jól a nyelvet, 2. akinek nincs szakmája, vagy magas szintű nyelvtudása.

1. Van szakmád és magas szintű nyelvtudásod. Természetesen így sokkal könnyebb lesz minden. Ebben az esetben Neked javaslom egy helyi munkaközvetítő felkeresését. Az itteni munkaközvetítők többnyire egy-egy adott munka típusra specializálódnak, pl.: az egyik csak cateringes munkát közvetít, a másik IT-val foglalkozik… stb. Amennyiben így szeretnél  munkát vállalni, természetesen akkor sem elég, hogy beregisztrálsz egy-két ilyen helyre, aztán várod a csodád, mert ez sajnos itt sem így működik. Ugyanúgy kell Neked is keresni interneten (álláskereső portálok a ’Hasznos tudnivalók’ menüpontban), valamint személyesen egyaránt, és tucatjával kell küldeni az önéletrajzokat és az esetleges referenciákat minden áldott nap. Természetesen az ügynökséget sem szabad békén hagyni, napi szinten kell őket hívogatni, hogy találtak-e már valamit, mert különben nem foglalkoznak Veled.

2. Nincs szakmád, vagy magas szintű nyelvtudásod. Nyílván így sokkal nehezebb lesz, de hidd el, a kitartás meghozza az eredményt. Sajnos az a nagy helyzet, hogy lényegében nincs választási lehetőség, minden munkát el kell vállalni, amit adnak. Az agency-ket nem ajánlom, mert csak időpazarlás. Minket még csak nem is áltattak olyanokkal, hogy beregisztrálnak a rendszerbe. Igazából vicces volt a szitu, a következő párbeszéd zajlott le (a hatás kedvéért angolul, ahogy az ténylegesen megtörtént):

Én: I would like to register as a jobseeker.

Agency: Do you have any work experience?

É: Yes, I have.

A: I mean in he UK.

É: No, but I have more than 6 years experie…

A: Sorry, we don’t have any job for you.

Természetesen nem állítom, hogy te nem lehetsz nálam szerencsésebb, vagy hogy ez Neked sem sikerülhet, én mindenesetre időpazarlásnak tartom. No, de akkor hogyan? A megoldás igazából egyszerű, csak egy idő után piszkosul unalmas és fárasztó. Először is reggel korán felkelsz és az első dolgod, hogy interneten (álláskereső portálok a ’Hasznos tudnivalók’ menüpontban) végigböngészed a legfrissebb állásokat és elküldesz online rengeteg önéletrajzot. Amennyiben a hirdetésben szerepel telefonszám, akkor azonnal felhívod, ha szerepel cím (pl. egy vendéglátóhelyen), akkor oda még aznap személyesen elmész. Ha nincs  otthon neted, akkor vagy menj el beregisztrálni egy könyvtárba, ahol naponta 1 órát ingyen netezhetsz, vagy menj el a jobcenterbe, ahol a NINo-t is intézted, mert ott is ki tudsz nyomtatni néhány álláshirdetést. Miután végeztél az online kereséssel, nyomtass ki minimum 10-15 önéletrajzot, és addig ne menj haza amíg, azokat szét nem szórtad. Igen, ez pontosan úgy néz ki, ahogy elképzeled. Minden nap elmész egy adott városrészbe és sorban bemész az összes egyes kávézóba, bárba, kocsmába, étterembe, ahol udvariasan megkérdezed a pultost/managert (akit találsz), hogy van-e bármilyen munkalehetőség, illetve, ha nincs, akkor – későbbre való tekintettel – hagyhatnál-e ott önéletrajzot. Ne aggódj amiatt, hogy ez ciki, mert nem az. Olyannyira nem, hogy ezt a módszert nem csak a külföldiek alkalmazzák, hanem már az angolok is. Nem fognak lenézni, nem fognak kiröhögni, hiszen napi szinten járkálnak be hozzájuk így emberek, megszokták már. Amúgy az önéletrajzot a legtöbb helyen elveszik. Kérdések, amikkel találkozhatsz: milyen jellegű munkát keresel? van-e ilyesmi tapasztalatod? ideiglenes, vagy állandó? full time vagy part time? Ez utóbbira az a jó válasz, hogy bármelyik jó, de a full time-ot preferálod. Ez azért van így, mert Angliában nagyon sokaknak nem egy teljes munkaidős állása van, hanem több részmunkaidős, így ha ajánlanak part time-ot, akkor tanácsolom, hogy azt is fogadd el, kezdetnek jó az, mellette pedig tudsz keresni mást. Végül, miután elosztogattad az összes önéletrajzot, menj haza és nézd át még egyszer a netes hirdetéseket.

Még egy fontos dolog. Korábban írtam, hogy kiérkezéstől számított legalább két hét, mire megkapod a NINo-t és megnyitod a bankszámlád, amik nélkül nem dolgozhatsz. Ez így is van, de azt ne feledd, hogy ezek csak a munkához kellenek, a munkakereséshez nem.

Figyelem! A munkakeresés hosszú és fárasztó folyamat. Rendkívül demotiváló, amikor már hetek óta minden áldott nap órákig bújod a netet, majd még jó pár órán át mászkálsz a városban és még csak egy interjúra sem hívnak be soha. Ezért írtam már a legelején, hogy nagyon nagy kitartás kell hozzá, mert nem adhatod fel. És ezért fontos a pontos célmeghatározás már az elején, mert sokszor kell majd, hogy az ott lebegjen a szemed előtt. Előbb vagy utóbb a munka meghozza gyümölcsét. Az, hogy melyik módszer a legjobb a munkakeresésre, azt tényleg nem tudom, mi mindannyian másképp kaptunk munkát. Volt, akit olyan helyre hívtak be, ahol hetekkel korábban járt, csak később lett aktuális, volt, aki netes hirdetésre jelentkezett, én pedig személy szerint jókor voltam a jó helyen. Besétáltam egy étterembe, ahol épp pont sürgősen kellett valaki, így másnap már kezdhettem is. Tudom, hogy ez piszkosul nagy mázli, de azért azt tegyük hozzá, hogy az nem az első hely volt, ahova bementem, hanem kb. a századik. Szóval kitartás!